Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kert madarairól

 

 

Sokfajta kertbéli madár létezik. Van hasznos mint például a

 

tengelic.jpeg       

                                                   Tengelic

és nem hasznos mint például a

 

hazi-vereb-varda.jpg

 

Hasznos kerti madarak.

-Házi rozsdafarkú

-Kék cinege

-Tengelic

-Szén cinege                                                                                                                                       

-Vörösbegy

-Fekete rigó  

 -Kerti rozsdafarkú          
                                                                                                                                   
                                                                                                                                                                                                                                                                                            Hasznuk:                                                                                    

A leggyakoribbak ezek közül a széncinege.Ez a kismadár tavasszal és nyár elején kukacokat esznek.Az omban nem mindig van ez így nagyon valószínű, hogy csak akkor ha télen etetjük és itatjuk őket.Vagyis az a hasznuk ha télen és ősz végén etetjük és itatjuk őket és ezért amikor már megtudják maguk szerezni a táplálékukat abban a kertben ahol enni és inni kaptak ott a kert sok kártevőktől szabadul meg.

                                                  Három kertbéli madár bemutatása

 

1 A fekete rigó

Előfordulása:

Európa és Ázsia nagy részén megtalálható. Eurázsián kívül a Kanári-szigeteken és Északnyugat-Afrikában is fészkel.

Betelepítették Ausztráliába, Tasmániába és Új-Zélandra. Sikertelenek voltak a betelepítési kísérletek, melyekkel meg akarták honosítani a fajt az Egyesült Államok, a Fidzsi-szigetek, a Dél-afrikai Köztársaság és Szent Ilona területén.

Sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt gyakori faj. Nagyobb városokban is megtelepszik.

Városokban is gyakori,

Megjelenése:

Testhossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–38 centiméter, súlya 80–120 gramm. Csőre sárga, szeme fekete, lábai barnák. A hím fekete, a tojó barnás színű, a fiatalok az első vedlésig pettyezett mintájúak. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját.

Hím
a tojó
és egy fiatal példány

 

Életmódja:

Bogarakat és azok lárváit, pattanókat, cserebogarakat, lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányolnak, de nagyon szeretik a gyümölcsöket is. Egy részük állandó, más részük a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet.

Szaporodása:

Ágvillába, bokorra, tüskés cserjére építi gallyakból, fűszálakból álló, sárral összetapasztott, mély, csésze alakú fészkét. A hímek februárban foglalják el territóriumukat. A hím énekével csalogatja a tojókat, az idegen hímeket elüldözi. A 4–5 tojáson, melyek halványzöldesek, halvány rozsdás és ibolyás szeplőzettel, 14 napig kotlik a tojó. Két hét után a fiókák kiugrálnak a fészekből, a pár még két hétig eteti őket, majd új fészekaljba kezdenek.

Kotló tojó a fészekben
a tojások
és a kikelt fiókák

 

Védetsége:

Napjainkban nem ismertek egyedszámát drasztikusan csökkentő tényezők.


2. A vörösbegy

Előfordulása:

Európában a földközi-tengeri partvidék és Észak-Skandinávia egyes részeinek kivételével megtalálható. Az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken és Észak-Afrika egyes részein is. Kelet felé Közép-Oroszországig, Törökországig és Iránig

Megjelenése:

Hossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 26 cm és testtömege körülbelül 19,5 gramm. Tollazata hátán barna, hasán fehér, begye, mint ahogy neve is mondja, vörös.

A felnőtt
és a fiatal példány

 

Életmódja:

Csak költési időben alkot párt. Kedveli az erdőket és a fás kerteket, majdnem mindig sűrű aljnövényzetben költ. Rovarokat, férgeket, bogyókat és magvakat fogyaszt. Általában néhány évet él, de a legidősebb elérte a 13. évét.

Szaporodása:

Egy évesen éri el az ivarérettségét, Áprilistól Júliusig költ évente kétszer. A tojó 5–7 tojást rak, melyen 13–14 nap kotlik, ekkor a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak 12–15 nap múlva repülnek ki.

Fészek tojásokkal
és kikelt fiókák

 

Kárpát-medencei előfordulása:

Magyarországon rendszeres fészkelő.

Rokon fajok:

A kékbegy mellett a fülemüle is közeli rokona a vörösbegynek.

3. A széncinege

Előfordulása: 

A széncinege alapvetően eurázsiai madárfaj. Gyakorlatilag egész Európa területéntalálkozhatunk vele de a mediterrán Észak-afrikában és a Közel-Keletkevébé száraz vidékén is megél. Ázsiában Olaszországtól Japánig és Kínától Indiáig hatalmas területen él. Egyedül a különösen hideg és a sivatagos övezeteket kerüli.

Megjelenése:

Az igen színpompás kis madárcsőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a faroig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.

A kelet-ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakósárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke háttal és fehér hassal tündökölnek.

A hím némileg nagyobb a tójónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter.

A hím
és a tojó

 Életmódja:

Megismerhetjük a „nyitnikék” és „tí-cső” kiáltásairól, díszes tollazatáról ezt a mindenevő madarat. Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék, poloskák

, és hernyók szerepelnek. A nagyobb vagy keményebb falatokat karmos lábukkal a fákhoz szorítják, erős, hegyes csőrükkel feldarabolják és lenyelik (akár a fákból is kiszedik a hernyókat, petéket). Télen főképp az olajos magvakat fogyasztják. Ebben a hideg évszakban gyakran kóborol táplálékkeresés közben. Ilyenkor akár más madarakkal (pl. kék cinege,őszapó ) is csapatokba verődik. Amikor kitavaszodik, a tojó szűk nyílású odút keres a fán, majd abba rakja 8-14 tojását

. A fészeklakó fiókáknak mind a két szülő gondját viseli. Állandó madarunk, így segíthetünk neki madáretető kirakásával. (Kenyér hozzáadása annak élesztőanyag tartalma miatt tilos.)

 

 Szaporodása:

A széncinege erdőkben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de előszeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekből fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális területét énekelve védi a betolakodókkal szemben.

Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben mindkét szülő felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki.

Tojásai
fiókája
és egy idősebb példány

 Kárpát-medencei előfordulása:

Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható.

Magyarországon az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 1 050 000–1 350 000 fészkelőterritórium található. 

Védetsége:

Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védetséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.  2011-ben az év madarának választották.

Parus major 4 (Marek Szczepanek).jpg